Élénken emlékszem arra a napra, amikor a nagynéném, apám nővére, úgy döntött, hogy befogadja betegeskedő apámat az otthonába. Azok a dolgok, amiket mondott nekünk, kemények és felejthetetlenek voltak. Nagy beszédeket tartott, amiket akár egy emlékezetes idézetek könyvébe is fel lehetett volna jegyezni. A nagynéném nem volt különösebben kedves. Különféle módokon sértegetett minket, azzal vádolva, hogy el akarjuk hagyni szegény, törékeny apánkat.