Most a családom elvárja, hogy bocsánatot kérjek, de nem érzek bűntudatot. Évek kemény munkája után végre sikerült kifizetnem a diákhiteleimet. Az elmúlt öt évben feláldoztam a magánéletemet a pénzügyi stabilitásért.
A fiam majdnem tíz éve házasodott meg egy nővel, aki korábban már volt házas, és volt egy kedves lánya. Teljes szívvel fogadtam el mindkettőjüket. Mindig támogattam a fiatal családot, néha anyagilag, néha pedig gyerekfelügyelettel, hogy a fiam és a felesége egy kis időt tölthessenek kettesben. A menyemmel való kapcsolatom mindig feszült volt, de sosem veszekedtünk. Az első
Rájöttem, hogy sosem szeretett eléggé ahhoz, hogy gyermekeim apja legyen. Miután a közeli barátom, a húgom
Kiderült, hogy a házasságközvetítő szívrohamot kapott és kórházba került. Szerette volna értesíteni Annát, de a lánya nem vette fel a telefont. Ezért a házasságközvetítő felhívta
Hét éve voltunk házasok. Az első három év boldogságban telt, de aztán minden kezdett szétesni. Sosem gondoltam volna, hogy a férjem ennyire szívtelen és önző lesz. Két lányunk volt, Emilia és Zofia. De a férjem sosem segített őket felnevelni. Folyamatosan veszekedtünk. Minden megváltozott azon a napon, amikor úgy döntöttem, hogy elmegyek.
Mój mąż chce sprzedać dom mojego ojca. To przestronny dom z trzema sypialniami. Mój ojciec jest starszy i mieszka sam; dlaczego potrzebuje tyle przestrzeni? Po sprzedaży moglibyśmy kupić małe mieszkanie dla siebie.
Kezdetben jól kijöttek egymással, és próbálták elkerülni a konfliktusokat. Janusz gyári munkásként dolgozott, míg Maria ápolónőként helyezkedett el a helyi kórházban.
Két évvel ezelőtt egy pár házat vásárolt hitelre, és most lassan felújítják. Úgy döntöttek, nem spórolnak az anyagokon és a szakemberek bérén. Zofia nagymamája nem sokkal korábban hunyt el.
Most már van egy négyéves fiuk, és egy házban élnek, amit a férje örökölt. A ház jól karbantartott, a férje jó fizetést kap, és szép autót vezet. Emellett van egy kis földterületük is, amit a testvéreivel oszt meg.
Pani Kowalska a hetvenes évei végén járt. Lánya és fia arról beszélgettek, hogy eladják a házat, ahol élt. Úgy döntöttek, hogy anyjukat a városba viszik. De Pani Kowalska nem volt boldog emiatt. Végül is, szülei egész életüket ott élték le. Nem akarta elhagyni szülővárosát. De gyerekei nem hagyták annyiban, folyamatosan felhozták a témát. Pani Kowalska sarokba szorítva és tehetetlennek érezte magát.
„Tomek, nincs időm erre. Készülődnöm kell az esküvőre. Azt szeretnéd, hogy minden tökéletes legyen apád számára, igaz?” – válaszolta Zofia, fel sem nézve a telefonjáról.
Élénken emlékszem arra a napra, amikor a nagynéném, apám nővére, úgy döntött, hogy befogadja betegeskedő apámat az otthonába. Azok a dolgok, amiket mondott nekünk, kemények és felejthetetlenek voltak. Nagy beszédeket tartott, amiket akár egy emlékezetes idézetek könyvébe is fel lehetett volna jegyezni. A nagynéném nem volt különösebben kedves. Különféle módokon sértegetett minket, azzal vádolva, hogy el akarjuk hagyni szegény, törékeny apánkat.
