„Kérlek, Ne Hozzatok Olcsó Ajándékokat a Gyerekeknek, Nem Tudjuk, Mit Kezdjünk Velük Később”: Zsófi Mindig Képes Volt Bajt Kavarni

A barátom, Anna fia, Máté. Máté az a fajta ember, akiről minden szülő álmodik. Mindig az osztály élén volt, kitüntetéssel végzett egy rangos egyetemen, és azonnal munkát kapott egy vezető cégnél. Az első évek kihívásokkal teltek, de Máté kitartása és kemény munkája meghozta gyümölcsét. Ma már saját sikeres vállalkozását vezeti, van egy gyönyörű háza a külvárosban és egy elegáns lakása a város szívében. Valóban kivételes személyiség.

Azonban, mint sok történetben, itt is van egy csavar. Máté feleségül vette Zsófit. Zsófi problémás háttérből származik; családja híres volt a diszfunkcióról és az állandó drámáról. Múltja ellenére Máté meglátott benne valamit, és úgy döntött, hogy feleségül veszi. Sajnos Zsófi viselkedése mindenki számára rémálommá vált körülötte.

Zsófi hajlamos káoszt teremteni bárhová is megy. Az egyik leghírhedtebb szokása az olcsónak tartott ajándékok iránti megvetése. Minden ünnep vagy születésnapi buli a gyerekeik számára látványossággá válik Zsófi ajándékokkal kapcsolatos hozzáállása miatt.

„Kérlek, ne hozzatok olcsó ajándékokat a gyerekeknek,” jelentette ki hangosan minden összejövetelen. „Nem tudjuk, mit kezdjünk velük később.” Szavai a levegőben lógtak, mindenkit kényelmetlen helyzetbe hozva. Nem csak maga a kijelentés volt zavaró, hanem ahogyan mondta – olyan leereszkedően és hálátlanul.

Anna és én gyakran beszélgettünk Zsófi viselkedéséről. „Nem értem, miért kell ilyen udvariatlannak lennie,” mondta Anna kimerülten. „Nem az ajándék értékéről van szó; hanem a mögötte lévő gondolatról.”

Egy karácsonykor a dolgok forrpontig jutottak. Máté és Zsófi ünnepi partit rendeztek külvárosi otthonukban. A ház gyönyörűen fel volt díszítve, és az atmoszféra ünnepi volt – amíg el nem jött az ajándékbontás ideje.

Zsófi szülei egy kézzel készített takarót küldtek a legkisebb gyermeküknek. Nyilvánvaló volt, hogy sok szeretet és erőfeszítés ment bele az elkészítésébe. De amint Zsófi meglátta, forgatta a szemét és motyogta maga elé: „Még egy haszontalan kacat.”

Máté arca elvörösödött a szégyentől. Próbálta elsimítani a dolgokat azzal, hogy megköszönte mindenkinek az ajándékokat, de a kár már megtörtént. A szoba elcsendesedett, és az alkalom öröme elpárolgott.

A parti után Anna félrehúzott engem. „Nem tudom, mennyit bírok még ebből,” vallotta be. „Máté sokkal jobbat érdemel ennél.”

Ahogy telt az idő, Zsófi viselkedése csak rosszabbodott. Barátokat és családot idegenített el állandó panaszkodásával és hálátlanságával. Máté próbálta fenntartani a békét, de nyilvánvaló volt, hogy küzd.

Végül a feszültség túl sok lett Máténak. Vállalkozása szenvedni kezdett, mivel több időt töltött az otthoni káosz kezelésével. Az egykor élettel teli és sikeres férfi kezdett eltűnni problémás házasságának súlya alatt.

Egyszer Anna kapott egy hívást Mátétól. „Anya,” mondta szomorúan a hangja, „nem bírom tovább. Zsófival elválunk.”

A hír szívszorító volt, de nem teljesen váratlan. Anna tudta, hogy Máté mindent megtett azért, hogy működjön a dolog, de néha a szeretet nem elég ahhoz, hogy legyőzzük a mélyen gyökerező problémákat.

Végül Máté kiköltözött külvárosi otthonukból és belvárosi lakásába költözött. Az életének és vállalkozásának újjáépítésére koncentrált, de a Zsófival kötött házasságának sebei megmaradtak.

Anna gyakran elmélkedik azon, mi lehetett volna, ha Zsófi más lett volna. „Máté boldogságot érdemelt,” mondja vágyakozva. „De néha az élet nem adja meg azt, amit megérdemlünk.”