„A Legjobb Barátom és Apám Viszonyt Folytatnak. Elveszett és Zavarodott Vagyok.”

Sosem gondoltam volna, hogy ilyen helyzetbe kerülök. A nevem Emese, 17 éves végzős gimnazista vagyok, és egy kisvárosban élek Magyarországon. Az életem egészen normális volt néhány hónappal ezelőttig, amikor felfedeztem valamit, ami teljesen felforgatta a világomat. A legjobb barátom, Anna, és apám viszonyt folytatnak.

Minden ártatlanul kezdődött. Anna és én óvodás korunk óta legjobb barátok vagyunk. Mindent együtt csináltunk—ottalvós bulik, iskolai projektek, sőt még családi nyaralások is. Gyakorlatilag a családunk része volt. A szüleim mindig úgy kezelték őt, mint egy másik lányt, és több időt töltött nálunk, mint otthon.

Egy este korábban értem haza a tanulócsoportból, mint vártam. A ház szokatlanul csendes volt, és észrevettem, hogy apám autója még mindig a kocsifelhajtón áll. Beléptem, és tompa hangokat hallottam a nappaliból. Ahogy közelebb mentem, valami olyat láttam, amitől megállt a szívem—Anna és apám csókolóztak a kanapén.

Nem hittem a szememnek. Hányinger és düh hulláma öntött el. Kirohantam a házból, könnyek csorogtak az arcomon. Nem tudtam, hova menjek vagy mit tegyek. Végül egy közeli parkban kötöttem ki, egy padon ülve próbáltam feldolgozni, amit láttam.

A következő napok homályosak voltak. Kerültem Annát és alig beszéltem apámmal. Anyám észrevette, hogy valami nincs rendben, de nem tudtam elmondani neki. Hogyan is tehettem volna? Ez tönkretenné őt.

Végül Anna megkeresett, könyörögve, hogy beszéljünk. Vonakodva beleegyeztem, hogy találkozzunk a kedvenc kávézónkban. Idegesnek és bűntudatosnak tűnt, ahogy leült velem szemben.

„Emese, annyira sajnálom,” kezdte remegő hangon. „Nem akartam, hogy ez történjen. Apáddal… valahogy összekapcsolódtunk egy módon, amit nem tudok megmagyarázni.”

Düh hullámzott át rajtam. „Összekapcsolódtatok? Ő anyám férje! Hogyan tehetted ezt velünk?”

Könnyek gyűltek a szemébe. „Tudom, hogy rossz, de szeretjük egymást. Nem terveztük ezt.”

Nem tudtam tovább hallgatni. Felálltam és elmentem, még inkább elárulva érezve magam.

Otthon feszült volt a légkör. Apám többször próbált beszélni velem, de kizártam őt. Hogyan tehette ezt a családunkkal? Anyámmal?

Egy este hallottam, ahogy a szüleim veszekednek a hálószobájukban. Anyám hangja fájdalommal volt tele, ahogy szembesítette apámat a viszonnyal. Nem tagadta. Ehelyett megpróbálta igazolni azzal, hogy már nem boldog a házasságukban.

Anyám összetört. Napokig sírt, alig tudott működni. Látni őt így még jobban összetörte a szívemet.

Hetek hónapokká váltak, és a helyzet nem javult. A szüleim úgy döntöttek, hogy különválnak, és anyám elköltözött otthonról. Anna és én teljesen megszakítottuk a kapcsolatot. Az árulás túl mély volt ahhoz, hogy megbocsássak.

Elveszettnek és magányosnak éreztem magam. A családom széthullott, és a legjobb barátom eltűnt. Az iskola küzdelemmé vált, miközben próbáltam lépést tartani a tanulmányaimmal az otthoni érzelmi vihar közepette.

Bárcsak mondhatnám, hogy a dolgok jobbra fordultak volna, de nem így történt. Apám folytatta kapcsolatát Annával, ami csak mélyítette köztünk a szakadékot. Anyám próbált továbblépni az életével, de az árulás fájdalma megmaradt.

Ami engem illet, még mindig próbálom kitalálni, hogyan birkózzak meg mindazzal, ami történt. Azok az emberek, akikben legjobban megbíztam a világon, a lehető legrosszabb módon hagytak cserben. Hosszú időbe fog telni, míg meggyógyulok ebből.