„Költöztessük az Exemet a Házadba, hogy Elkerüljem a Gyerektartást,” Javasolta a Férj

Anna mindig is gyakorlatias nő volt. Amikor megismerkedett Péterrel, tudta, hogy van egy fia egy korábbi kapcsolatból. Péter őszintén beszélt erről, és Anna értékelte az őszinteségét. Egy évig jártak, mielőtt összeházasodtak, és Anna úgy gondolta, hogy minden lehetséges kihívást figyelembe vett, ami a mostohaanyasággal járhat. Azonban semmi sem készíthette fel arra, ami következett.

Péter exfelesége, Éva, mindig is része volt az életüknek. Ő és Péter megosztották a fiuk, János felügyeletét, és a megállapodás látszólag jól működött. Anna még Évával is jól kijött, amit áldásnak tartott. De a dolgok furcsa fordulatot vettek, amikor Éva elvesztette az állását és ezzel együtt a lakását is. Nehezen boldogult, és a hajléktalanság szélére került.

Egy este Péter egy javaslattal tért haza, ami Annát teljesen megdöbbentette. „Mi lenne, ha Éva ideköltözne hozzánk egy időre?” javasolta lazán vacsora közben. Anna majdnem félrenyelt.

„Komolyan mondod?” kérdezte, próbálva megőrizni a nyugalmát.

„Igen, úgy értem, ez csak ideiglenes lenne. Csak amíg újra talpra áll,” magyarázta Péter.

Anna nem hitt a fülének. „És hol lakna? Alig van elég helyünk így is.”

„Elfoglalhatná a vendégszobát,” válaszolta Péter, mintha ez lenne a világ legnyilvánvalóbb megoldása.

Anna érezte, hogy egy csomó alakul ki a gyomrában. „És mi lesz Jánossal? Hogyan fogja ez őt érinteni?”

Péter vállat vont. „Örülni fog, hogy mindkét szülője itt van.”

Anna tudta, hogy itt többről van szó, mint amit Péter elárul. „Ez tényleg Éva segítéséről szól, vagy van valami más is, amit nem mondasz el?”

Péter habozott egy pillanatra, mielőtt végül bevallotta: „Ha Éva ideköltözik hozzánk, egy ideig nem kellene gyerektartást fizetnem. Ez nagy segítség lenne anyagilag.”

Anna megdöbbent. „Szóval ez a pénzről szól? Azért akarod ideköltöztetni az exedet, hogy spórolj a gyerektartáson?”

Péter lesütötte a szemét, nem tudott Annára nézni. „Csak amíg újra munkát talál,” motyogta.

Anna dühöt és árulást érzett. Mindig is tudta, hogy Péterrel lenni azt jelenti, hogy foglalkoznia kell a múltjával, de sosem képzelte volna, hogy idáig fajulhatnak a dolgok. Az ötlet, hogy Évával egy fedél alatt éljenek, elviselhetetlen volt.

„Nem hiszem el, hogy ezt komolyan fontolgatod,” mondta Anna remegő hangon. „Ez nem csak a pénzről szól; ez a családunkról és az ép elménkről szól.”

Péter próbálta megnyugtatni őt, de a kár már megtörtént. A bizalom, ami kapcsolatuk alapja volt, most megingott. Anna nem tudta elhessegetni azt az érzést, hogy Péter az anyagi kényelmét helyezi a házasságuk elé.

A következő napokban a feszültség csak nőtt közöttük. Anna nem tudott Péterre nézni anélkül, hogy ne érezte volna a dühöt és csalódottságot. Tudta, hogy döntést kell hoznia, és ez nem lesz könnyű.

Végül Anna úgy döntött, hogy nem tud olyan helyzetben élni, ahol férje exfelesége állandó jelenlétet jelent az otthonukban. Összepakolt és elment, ráébredve arra, hogy vannak kompromisszumok, amiket nem lehet megtenni.

Péter terve a pénzmegtakarításra azzal végződött, hogy elvesztette a házasságát. Nézte Annát, ahogy kilép az ajtón, tudva, hogy hatalmas hibát követett el. A ház üresebbnek tűnt mint valaha, és a csend szinte fülsüketítő volt.